Festetics Vágtával a híres elődök nyomában

Augusztus 16-án immár tizenegyedik alkalommal rendezik meg a Festetics Vágtát a településen. Ennek kapcsán igyekeztünk áttekinteni a térség igencsak patinás lovassport-hagyományait.

 

Minden történelemtankönyv megemlíti gróf Széchenyi Istvánnál, hogy angol mintára ő hozta be hazánkba a lóversenyzést. És itt következik az első keszthelyi vonatkozás, hiszen Széchenyi édesanyja gróf Festetics Júlia, a Georgikont megalapító gróf Festetics György nővére volt. A gazdasági iskolában élénken foglalkoztak a lótenyésztéssel. Az alapítás után két évvel, 1799-ben Szentáról Fenékpusztára telepítették a ménest, majd 1807-től lovásziskola indult az igények kielégítésére. Több mint tíz évvel később már négy évig kellett tanulniuk a növendékeknek. Bright angol orvos 1814-es magyarországi utazása során Keszthelyen is járt, és beszámolt a Georgikonban lévő lovaglóiskoláról.

Gróf Széchenyi István által szervezett első pesti lóversenyre 1827. június 6-tól került sor. A négynapos verseny harmadik napján a telivérek gróf Festetics László (a már említett György fia) által felajánlott száz arany díjért futottak. Keszthely legrégebbi sportjának tekinthetjük a lovaglást, és a Nemzeti Vágta gyenesdiási futamának névadóit Széchenyi mellett a hazai sportág megteremtőiként is tisztelhetjük.

A Fenékpusztán megalapított ménesből világhírnévre tettek szert 1870-től herceg Festetics Tasziló lovai. Sikerrel szerepeltek a hazai, bécsi és a németországi versenyeken. Az első sikereket Teutalion és a Maidoff Erni érte el. A baden-badeni nagydíjat a La Gondola nyerte meg 1881-ben. A következő évtizedben a Frangepán, Bolgár, Fenék, Attila és Coureus Németország legnagyobb versenyein lettek elsők. A századfordulón az arany-sárga színekben versenyző Festetics-istálló lovai szinte nem találtak legyőzőre. Közülük a legismertebb, az akkor kétéves kanca Patience 1904-ben tűnt fel a hazai és a külföldi versenypályákon. Sorra legyőzte a nagy ellenfeleket, a favoritokat. Nem csoda, ha 1905-ben hatalmas összeget, 200 ezer koronát ajánlottak a nemes paripáért. Nem volt azonban eladó. Az év végéig egymaga 260 ezer koronát hozott gazdája pénztárába. A következő évben az Osztrák–Magyar Monarchia legjobban dotált versenyén, a Király-díjban öt hosszal nyert, és ezért a 100 ezer koronás első díj mellett 3000 korona tenyésztői díjat és egy remek, közel egy méter magasságú, ezüst lovascsoportot ábrázoló tiszteletdíjat kapott. Még ebben az évben megnyerte a bécsi és a hamburgi 100 000 márkás derbyt is. Közel 560 ezer koronát hoztak Patience lábai. Utolsó sorozatában nyolc hét alatt öt nagydíjfutamot nyert meg, majd egy edzésen leesett a patkója, amit rosszul szögeltek vissza és ezzel véget ért a kanca pályafutása.
Herceg Festetics György 1941-es halála után családja a 29 versenylóból álló teljes istállót eladta, és ezzel lezárult egy 70 évig tartott és a magyar lovassport kiemelkedő eredményeit produkáló időszak a lótenyésztésben és a versenyeztetésben.

A színvonalas és pezsgő lovas élet jól szolgálta Keszthely érdekeit is. Országos lovasversenyeket, bemutatókat tartottak. A rendezvények értékes, érdekes sport- és társadalmi, valamint idegenforgalmi eseménynek is számítottak. 1934 májusától Keszthelyen végezte a magasiskolát a legszebb magyar ló, a Maxim I., melyet Moys Elemér nyugalmazott huszár ezredes az 1936. évi berlini olimpiára készített fel. Az október 19-én gazdag műsorral tartott lovasversenyen megjelent Kállay Miklós földművelésügyi miniszter is. Tizenegy évvel később, 1947 augusztusában a Halász Csárdán túli Balaton-parton hét számból álló sikeres versenyt rendeztek, erre Tildy Zoltán köztársasági elnök látogatott el. Az 1936-os berlini olimpián indult „Kópé” nevű lovával díjugratásban Barcza Elemér, aki gimnáziumi tanulmányait Keszthelyen végezte és halála után a városban temették el.

A múlt század második felében is tovább virágzott a lovasélet az egyetemen és a Haladás SC-ben az ott lévő lelkes embereknek köszönhetően. Mindenképp említést érdemel Magyar Imre, aki 1965 és 1970 között az egyetemi lovardát vezette, míg az 1971-ben létrehozott lovasiskolát Szécsi György edző irányította. Az egyesület egyetlen nem veszteséges szakosztályának számított a lovas. Nyolc sportlóval dolgoztak, emellett pedig a turisták nyári lovagoltatását is felvállalták. A nőknél Ejury Orsolya, Magyar Ágnes, Zalai Krisztina, a férfiaknál Büki Lajos, Finta Géza, Jászberényi István, Kronstein Pál, Péter Pál, Török Győző, Zámbó Miklós alkotta az élgárdát. Finta bekerült a 2000-es sydney-i olimpiára készülő keretbe.

A szép hagyományok folytatói napjainkban Novinszky Petra és Bucher Dalma. A keszthelyi egyetem átszervezése után felmerül a kérdés: sikerül-e megőrizni a kétszáz éves hagyományt, esetleg a magánlovardák örökítik tovább a tudást? A Festetics Vágta megrendezése és Fenékpuszta épületeinek megmentése mindenképp reményt nyújt legalább a dicső emlékek megőrzésére.

 

Forrás: Góth Imre, Zalai Hírlap