A lengyel áldozatokra emlékeztek

„Az élet bármikor elszállhat, erre emlékeztet az emlékmű”. Így fogalmazott Soltész Miklós államtitkár szerda délelőtt a Balatonkeresztúr és Balatonszentgyörgy közötti körforgalomnál álló emlékműnél. A 2002-ben történt lengyel zarándokokat szállító busztragédiára sokan a mai napig fájó szívvel gondolnak vissza. A megemlékezésen közös imával emlékeztek meg az elhunytakról.

 

18 évvel ezelőtt ebben a körforgalomban borult fel egy Medjugorjéba tartó lengyel zarándokokat szállító autóbusz. A tragikus szerencsétlenségben 20-an vesztették életüket, 31-en pedig megsérültek. Az elhunytaknak állítanak emléket a kisharangok, valamint a tavaly felállított Medjugorjei Szűz Mária szobor is.

A 2002-es esemény megemlékezésén Soltész Miklós államtitkár elmondta, a lengyel-magyar barátság évszázadokra vezethető vissza. Mint fogalmazott, mindenkinek feladata, hogy egyrészt megőrizzék az áldozatok emlékét, támogassák a hozzátartozókat és köszönetet mondjanak azoknak, akik jelen voltak az eseményen és segítettek.

„Nagyon nagy öröm az, hogy egy éve itt áll ez a szobor. Sokan jönnek ide, én amikor erre járok, mindig látok itt autót és üzen a társadalomnak, hogy igenis az élet az egy pillanat alatt bárhol, bármikor elszállhat. És azt érdemes mindannyiunknak tudatosítani, hogy nem ér rá, majd holnap megtenni valamit, nem ér rá rendezni dolgainkat, nem ér rá a nemzettel, közösséggel, várossal, településsel majd holnapután elkezdeni foglalkozni. Nekünk azonnal cselekedni kell.”

A megemlékezésen jelen voltak olyan tűzoltók is, akik a katasztrófa éjszakán is szolgálatban voltak. A tragédia pillanatai még a mai napig is felrémlenek emlékezetükben. Véleményük szerint ezt sosem lehet elfelejteni.

„Ez egy személyes benyomás és elnézést, hogy ezt megosztom önökkel, de nekem nagyon rossz érzés volt az, amikor hát ugye utólag raktam össze, hogy Lengyelországban elterjedtek a hírek, és a táskában megszólaltak a mobiltelefonok. És én ezen nagyon elszomorodtam, nagyon bele tudtam magam érezni annak a hozzátartozónak a helyzetébe, aki hívta a rokonát, hozzátartozóját. És nem tudta, hogy csak sérült-e, hogy meghalt-e és hát arra nem volt lehetőségünk, hogy fölvegyük a telefont és válaszoljunk. Ezek voltak azok az érzések, amik az emberben, vagy bennem kavarogtak.” - emlékezett vissza Wéber Antal tűzoltó dandártábornok.

A helyszínen helyezték el a megemlékezés koszorúit a megjelentek. Felföldi Mária, az Országos Lengyel Önkormányzat elnöke mellett Rónayné Slaba Ewa Maria, az Országgyűlés lengyel nemzetiségi szószólója is fejet hajtott az emlékművek előtt.

„Akkoriban én is dolgoztam már az önkormányzatoknál és tudom, hogy amikor ez a hír jött hozzánk Budapestre, mi is próbálkoztunk itt segíteni. Telefonálgattam én is azoknak a lengyel honfitársaimnak, akik Balaton környékén laknak, hogyha tudnak, akkor jöjjenek segíteni. Tehát nem személyes élmény, de mégis valamilyen módon.”

A megemlékezés végén a megjelentek közösen mondták el az Úr imádságát magyar és lengyel nyelven is.

 

Forrás: Lendvai Bianka - Keszthelyi TV