A bezártság a fiatalokat is próbára tette – Az iskolapszichológus tanácsai a szülőknek

A kamaszkor számtalan nehézségét az elmúlt igencsak hosszú időszakban még az is súlyosbította, hogy nem – vagy csak nagyon korlátozottan – találkozhattak osztálytársaikkal, kortársaikkal a fiatalok. Ez mindenkiben mély nyomot hagyott.


Az elmúlt hónapokban, a jelenléti oktatás újraindulása előtt sok felsős és középiskolás sóhajtott fel, s mondta ki azt – az egyébként jobbára szokatlan – mondatot: bárcsak mehetnék iskolába! Legtöbbször a baráti beszélgetések, a közösen eltöltött idő, a programokon való részvétel hiányzott nekik, s bizony arra is rájöttek, hogy együtt és tanári irányítással jobb tanulni, mint egyedül vagy az online térben. A digitális oktatás mind a tanulókat, mind szüleiket, mind a pedagógusokat komoly kihívás elé állította.

– Hirtelen változásnak lettek kitéve a diákok az elmúlt egy év során. Merőben más lett a napirendjük, felborult a hétköznapi rutinjuk, a bioritmusuk. Ami talán a legnagyobb nehézséget jelentette számukra, az a szociális interakciók hiánya. Tehát a társas kapcsolataik is megváltoztak. Én azt tapasztaltam, hogy számukra nagy nehézség volt az is, hogy ingerszegényebb környezetbe kerültek az otthoni léttel. De természetesen ebben vannak egyéni különbségek, mert nyilván azokban a családokban, ahol jól viszonyultak egymáshoz a családtagok, ott talán könnyebben tudtak alkalmazkodni egymáshoz. Ám ahol eredetileg is nehezebben működött a családi dinamika és az egymás közötti kapcsolat nehézkesebb volt, ott nyilván nekik is nagyobb nehézséget jelentett ez a helyzet, hogy össze vannak zárva a családtagok. S persze a technikai eszközök megléte vagy hiánya is nehézséget jelentett számukra. Az is meghatározó volt, hogy el tudtak-e vonulni külön szobába, vagy a családtagjaikkal egy légtérben tartózkodva tudtak részt venni az online órákon – részletezte az elmúlt hónapok alaphelyzetét Vértesaljai Rebeka iskola­pszichológus, aki Keszthely környéki intézményekben – általános iskolákban és gimnáziumban – segít a tanulóknak.

A tizenéveseknek többszörösen nehezítettek voltak az elmúlt hónapok. Egyrészt mert ők maradtak ki leghosszabb ideig a személyes jelenléttel zajló oktatásból, másrészt azért, mert ez az életszakasz az identitásfejlődés szempontjából meghatározó.

– Ebben az életkorban nagyon fontos az, hogy találkozzanak egymással, hogy visszajelzéseket kapjanak a kortársaiktól. A fiatalok társas kapcsolatai eléggé megsínylették ezt az időszakot. A személyes találkozásoknak egészen más hatása, más ereje van. Az is más, hogy az iskolai környezetben kapják ezeket az ingereket és visszajelzéseket vagy otthon. Akár a tanulás terén is meghatározó, hogy visszacsatolják-e egymás számára a sikereiket vagy a nehézségei­ket, egyáltalán megosztják-e egymással az érzéseiket. Az érzelemszabályozás alakulásában is meghatározó, hogy ne csak a felnőtt korosztálytól és a családtagoktól kapjanak visszajelzéseket, hanem a kortársaiktól is – világított rá fontos lelki és fejlődéslélektani kérdésekre a szakember.

S ugyancsak fontos jelenség, hogy a valós világból a virtuális térbe kerültek a fiatalok. Abban a korban, amikor mindig azt halljuk, hogy a szülők figyeljenek arra, hogy a gyerekek és fiatalok minél kevesebb időt töltsenek a számítógép előtt vagy a mobiltelefonos alkalmazásokat használva, az elmúlt hónapokban – s tavaly is so­káig – erre kényszerültek. Igaz, hogy az ismeretátadás, a tanulás zajlott a digitális térben, de mégis naphosszat elektronikus eszközök előtt ültek. S nagyrészt ugyancsak elektronikus eszközök segítségével tartották egymással a kapcsolatot a gyerekek, fiatalok.

– Azért nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy ki mennyi eszközzel találkozott és milyen eszközöket használt az oktatás során, illetve az is lényeges, hogy a szülők mennyire szabályozták be ezek használatát. Kérdés, hogy a gyerekek csak a tanulásra használhatták, vagy egész nap a laptop előtt ültek vagy a kezükben volt a mobiltelefon. Úgy gondolom, hogy pozitív hozadéka is volt ennek, hogy rengeteg dolgot megtanultak a digitális világról, hiszen rengeteg hasznos felülettel találkoztak. Ám az is tény, hogy sokaknak az amúgy ingerszegény környezetet a online világ színesítette. Megnőtt a szerepe, hiszen sokan ezt használták a szórakozás és kikapcsolódás színtereként.

Ám nemcsak a tinik, hanem a kicsik számára sem volt egyszerű a tantermiről az otthoni órákra való átállás. Gondoljunk csak bele az elsősök – és szüleik – helyzetébe, akik éppen a betűk formálását vagy az írás mellett az olvasás megtanulását gyakorolták. De a többi alsós élete sem volt egyszerű.

– Nagyon fontos, hogy a szülők hogyan reagáltak a megváltozott helyzetekre és miként értelmezték a változásokat, hogyan reagáltak a gyerekek kérdéseire – ha egyáltalán mertek kérdezni. Az is meghatározó, hogy milyen forrásból tájékozódtak a szülők és azokat hogyan közvetítették a gyerekek felé. Sokszor a gyermekekre a szülők szorongása került át.

Az iskolapszichológus egy- értelműen azt tapasztalta az elmúlt időszakban, hogy a járvány előtti időszakhoz képest egyre több gyermeknél került felszínre mentális probléma. Ez azonban nem feltétlenül azt jelenti, hogy nő a gondokkal küzdő gyermekek száma, hanem azt, hogy többeknél fedezik fel a gondokat, hiszen sokkal nagyobb figyelem irányult arra, hogy az iskolások kétségeit, nehézségeit felfedezzék és segítsenek rajtuk.

– Az biztos, hogy a pandémia időszakában sokkal több gyereknél jelentkezett a szorongás, olyanoknál is, akiknél ez korábban nem volt jellemző. Ez egy új helyzet, amelyhez alkalmazkodni kell. S bár a gyerekek sokkal jobban tudnak idomulni megváltozott körülményekhez, de ebben a szülők felelőssége is nagyobb. A bizonytalan helyzet, a sokszor egymásnak ellentmondó információk erősítik a feszültséget. Azt tapasztaltam, hogy az iskolások körében a szorongás miatt pszichoszomatikus problémák is megjelentek: hasfájás vagy fejfájás jelentkezett többeknél.

Fontos tehát kezelni e problémákat, s ebben az iskola­pszichológusok, pedagógusok mellett a szülőknek is fontos szerepe és feladata van. Az első és legfontosabb lépés, hogy tudjunk arról, fél, szorong a gyermek. Vértesaljai Rebeka tanácsa szerint lényeges, hogy a felnőttek megszűrjék a gyerekekhez eljutó információkat.

– Ami nagyon fontos, az a nyílt és őszinte kommunikáció. Ha a szülő is ki meri fejezni, hogy stresszes vagy kihívást jelentő helyzet előtt áll, akkor a gyerekek példát látnak arra, hogy ők is szavakba önthetik a kétségeiket, kifejezhetik és jobban megélhetik az érzéseiket. A másik, hogy a gyerekek bárhol találkozhatnak bármilyen információval, ezért lehetővé kell tenni, hogy bármiről kérdezhessék szüleiket. A beszélgetésekben pedig a gyermekek által érthető módon adjunk válaszokat. Az is előrelendít, ha a pedagógusok és a szülők beszélgetnek arról is a gyerekekkel, hogy milyen pozitív hozadéka volt az elmúlt hónapoknak, hiszen ilyeneket is átéltünk – adott gyakorlati tanácsokat a pszichológus.




Forrás: Keszey Ágnes, Zalai Hírlap