Így töltse el okosan a munkaidő legvégét

Érdemes átgondolni, hogyan áll fel az asztalától, mivel ez meghatározza a következő napját – írja a Vasárnap Reggel legutóbbi számában.

 

Nézze át a tennivalók listáját

 

Pipálja ki, hogy mi az, amit elvégzett a napi teendők közül, és mi az, amit nem sikerült. Ezzel elkerülheti azt, hogy elfeledkezzen egy feladatról vagy telefonhívásról. Sőt, így tudja a legjobban újrapriorizálni a teendőit.

Rakjon rendet az íróasztalán

 

Képzelje el, ahogy másnap reggel megérkezik a munkahelyére, és az asztalán szétdobált papírok, kupak nélküli tollak, esetleg cukorkás papírok hevernek szerteszét… Vagy esetleg tényleg így van? Egy rendetlen munkahely nemcsak nem szép látvány, de gondolja csak el, mennyi idő megy el, míg a papírok között turkálva megtalálja, amit keres. Ráadásul a főnökök és a kollégák felé is rossz üzenetet közvetít: azt a benyomást kelti, hogy ön kevésbé megbízható és hatékony.

 

Nézze át a postafiókját

 

Előfordul, hogy annyira el van havazva napközben, hogy nem jut ideje arra, hogy válaszoljon minden levelére. Ezért az utolsó negyedóra tökéletes alkalom lesz arra, hogy átnézze őket, és reagáljon rájuk. Csekkolja a spam mappát is, mivel sokszor előfordul, hogy ott landol egy fontos levél.
Szüntesse meg a káoszt a számítógép képernyőjén

Gyakran teszünk ki fontos dokumentumokat az asztalra, hogy gyorsabban elérjük őket, ám ettől sokszor úgy néz ki a monitor, mint egy zavaros kavalkád. Szánjon rá néhány percet, és nézze át őket, majd mentse le mindegyiket a megfelelő mappába.

Hagyjon időt a búcsúzkodásra

 

A nap végére már kellően fáradtak vagyunk az egész napos pörgéstől, stressztől, és legszívesebben már az ajtón kívül látnánk magunkat. Így előfordul, hogy köszönés nélkül távozunk. Ez okozhat pár kellemetlen pillanatot…

Mindig szánjon néhány percet arra, hogy elköszönjön a kollégáktól, a főnöktől. Nem kerül nagy erőfeszítésbe néhány szót mondani búcsúzóul a többieknek, ezzel fenntartja a jó kapcsolatot azokkal, akikkel hétköznapjainak nagy részét tölti.

 

Forrás: Zalai Hírlap